A legelső YZF-R1-es nagy vihart kavart megjelenésével, 1998-as bemutatkozásakor egy kisebb, keskenyebb és minden eddiginél erősebb gépet toltak a pályaörültek alá. Akkoriban még csúcskategóriának számító 11000-res percenkénti fordulatnál leadott 150 lóerő 177 kg-os száraz tömeggel párosult. Mára már ezekkel az adatokkal esetleg egy ezres naked-gépnél szállhatunk a ringbe, a szupersport motoroknál a teljesítmény irdatlan ütemben fejlődött, szinte a 600-as sportmotorokhoz hasonló fordulatszám-tartománnyal és 180 lóerős teljesítménnyel veszik fel a harcot a konkurenciával.
|
|
Az új erőforrás főtengelyen 180 lóerőt, a tavalyihoz képest 5 lóerővel többet produkál. Most azonban, az eddigiektől eltérően, a nagyobb teljesítmény nagyobb súllyal is jár. A tavalyi 173 kg-hoz képest 4 kg-ot hízott a hangvillások csúcsragadozója. A MotoGP-ben, és az SBK-ban hagyott több millió euró elköltésével mostanra az utcai felhasználók profitálnak, akik már egy ilyen, szupersport gép megvásárlásakor egy olyan motort kapnak kézhez, amelyet minimális átalakítás mellett, akár egy tökéletes versenygéppé varázsolhatnak.
|
|
A felvonultatott újdonságok között szerepel a tavaly bemutatott R6R-nél alkalmazott számítógép vezérelt fojtószelep működtetés (YCC-I) mellett az elektronikus, szívócső hosszát változtató rendszer (Yamaha Chip Controlled Throttle), aminek alkalmazásával az eddig kritizált alsó és középső fordulatszám tartományban több forgatónyomaték megteremtése volt a cél. Lényege, hogy a két részből álló, 140 mm hosszú szívótölcsérek egy bizonyos fordulatszám-tartománynál (10400 ford./perc) és gázállásnál a szervo-motor segítségével 65 mm-re lerövidülnek. A szívócső hosszának változtatásával maximalizálják a henger töltési hatásfokát, az alsó fordulatszám-tartományban hosszabb beszívó tölcsérnek köszönhetően nagyobb nyomatékot, míg a magasabb fordulatszám-tartományban 65 mm-re lerövidült szívótölcsér mellett szintén növelt henger feltöltési hatásfok mellett nagyobb teljesítmény leadást eredményez. Elszakadtak az eddigi hengerenkénti 5 szelepes megoldástól, és új, 4 szelepes hengerfej kialakítást alkalmaztak. Titánium szelepeken keresztül jut el az üzemanyag a hengerbe és a változatlan furat-löket megnövelt 12,7:1.es sűrítési aránnyal párosul.
Már a kereskedésből elindulva kellő tisztelettel használtam az érces hangú ragadozót, az üléspozíció a korábbi R1-nél megszokott kényelmet nyújtotta, egyáltalán nem kellett rajta kényelmetlen üléspozíciót felvenni. Az alsó és középső régió nyomatékossága az új elektronikus szívótölcsér működtetés ellenére szerintem nagymértékben nem növekedett, de a sornégyes blokk nem is itt, annál inkább a felső fordulatszám tartományban okozza az örömmámorokat. Ami inkább szembetűnő, az a jobb gázreakció. Szinte még fel sem fogtuk, hogy gázt adtunk, máris az egekbe szökik a műszerfalon a fordulatszám értéke és pillanatok alatt a fordulatszám felső régiójában motorozunk. Igaz az Euroring nem az a pálya, ahol hosszú egyenes szakaszok követik egymást, szinte csak két-három hely van, ahol igazán esélyünk van magasabb sebességet és nagyobb fordulatszám értéket elcsípni, emellett természetesen a váltásokra sem kell sok időt fordítani a technikás pályán. Ennek ellenére itt is megmutatkozott, hogy mennyire jól reagál a gázadásra az új Yamaha csodafegyver.
|
|
A technikás pálya kanyarjai inkább a terhelésváltások terén dolgoztatta meg a gépet, a 600-as gépekhez képest nem annyira fordulékony, de ezres erőgépekhez képest könnyedén dől az ívekre. A limitált kiadású tavalyi R1 SP-n alkalmazott ékpályás csúszókuplung jól jött egy-két helyen a rövid féktáv elérésekor - a kanyar bemenetelekor, kiküszöbölve ezzel a hátsó kerék megcsúszását. A nagyobb gázadást első kerék elemelkedésével jutalmazta, amikor a gyári kormánygátló szerephez jutott vagy inkább csak jutott volna, mivel a hangolása kicsit puhának tűnt. A rajta lévő gumik a Pirelli gyárból származnak, jobban illene rá egy pár Supercorsa, de be kell érnünk a Diablo Corsával, mely a tökéles futóművel párosulva pontos irányíthatóságot és visszajelzést garantál. A gyorsan melegedő gumik az Euroringre tökéletesek voltak, már az első kör után elérték a üzemi hőmérsékletüket, megcsúszást és bizonytalanságot egyáltalán nem produkáltak, viszont egy gyorsabb pályán, mint például a Hungaroring, már nem biztos, hogy megfelelő kezességet garantálnak.
|
|
Az R1-es váza sem maradt érintetlenül, újratervezett Deltabox vázat kapott. A váz kialakításakor csökkentették a merevséget a jobb kontrol érzéséért, merevítő bordákat helyeztek el a keskenyebb váz szilárdsága érdekében. A teljesen állítható első villa átdolgozásra került. A 43 mm-es első villa belsején könnyítettek, hogy finomabban működjön. Az alsó villafej merevsége növekedett, hogy a villaszárak merevebben csatlakozzanak a vázhoz. Az új vázgeometria hatására az utánfutás is 5 mm-rel, 102 mm-re növekedett. A hátsó lengővilla csavaró merevségét növelték, míg hajlító merevsége csökkent. Az új aszimmetrikus hátsó lengőkarhoz egy gyors és lassú nyomócsillapítás állítással rendelkező teljesen új rugóstag kapcsolódik, ami a tavalyi R-1-hez képest keményebb lett, és könnyebb állíthatóságot garantál a bal oldalt elhelyezett gyors és lassú berugózási csillapítás segítségével. Előre az előző, 4 dugattyús féknyereg helyett 6 dugattyús, radiálisan szerelt féknyergek kerültek, amihez az első féktárcsák méretét hozzáigazítva, 10 mm-rel kisebbre, 310 mm átmérőjűre csökkentették. A radiális főfékhengerrel párosult fékkar kis kézierővel is nagyon hatékony. A szupersport gépeknél háttérbe szorult hátsó fék a megmaradt 220-as féktárcsa mellett egydugattyús féknyereggel párosul. Az új modell külsejében nagy hasonlóságot mutat elődjéhez. Talán sokan örülnek ennek, mert a már megszokott dögös formát nem rontották el valamilyen újdonsült, agyament ötlettel. A már jól bevált, szemet gyönyörködtető formát sok apró módosítással teljesen újratervezték. Külső kialakításnál az R6R-nél látható osztott idomzatot alkalmazták és a jobb feltöltés érdekében megnövelték a légbeömlők méretét. A szélvédő magasabbra húzódik, 10 mm-rel, így a szélvédelme is megnőtt, persze 180 fölött itt is érezhető a menetszél. A hátsó traktus is megváltozott, hegyesebb lett, ezáltal a két dob is kicsit „kilóg” az idom alól. A műszerfal kis mértékű átalakításra is sor került, a fordulatszámmérő más hátlapot, és hatszögletű váltóvillanót kapott. A kölcsönkapott kék-fehér színű fényezés nekem nagyon bejött, még a ruhám is jól illett hozzá. Köszönet a tesztmotorért a Yamaha Surman márkakereskedésnek.
Blokk: folyadékhűtéses, soros 4 hengeres, DOHC Lökettérfogat: 998 cm3 Furat x löket: 77,0 x 53,6 mm Kompresszióviszony: 12,7:1 Névleges teljesítmény: 180 LE (12500 ford./percnél) Max. forgatónyomaték: 112,7 Nm (10000 ford./percnél) Fék elöl: 2 db 310 mm-es, tárcsa, hatdugattyús, radiálisan szerelt nyereggel Fék hátul: 1 db 220 mm tárcsa, egydugattyús nyereg Gumi (elöl/hátul): 120/70-17 / 190/50-17 Tengelytáv: 1415 mm Villaszög: 24 fok Utánfutás: 102 mm H x Sz x M: 2060x720x1110 mm Ülésmagasság: 835 mm Száraz tömeg: 177 kg Tank: 18 L (3,4 tartalék)