A tökéletesen harmonizált számítógépek és injektorok korát éli a mai ember, ami persze már a hétköznapok embereit is „boldogítja” lépten-nyomon…
Több gyártó már az 2008-ban kukába dobta a jól helytálló régebbi karburátorokat, helyüket elektronikus befecskendező cuccokkal pótolták krossz-vonalon is. Ennek ellenére narancsék megmaradtak a világ legjobb porlasztó berendezésénél, a Keihin FCR témánál, modernebb gyújtásvezérléssel hangolva természetesen. A motorblokkon egyéb változtatás nem is történt, bár a kívánt eredményt ennyivel is sikeresen elérték, egy finomabb karakterű, lágyabban dolgozó, de gyorsabb technikát.
Módosították a futóművet is 2008-hoz képest, amit tökéletesen sikerült a blokkhoz igazítani, lágyan mozog, nem tapad, mégis kellően feszes a visszarugózási tényezője. Mind rumplin, mind komoly ugrás okozta igénybevételnél pontosak a szárak, érezhető az új légcellás konstrukció sikere.
Idomzatában maradt a 2007-es dizájn, viszont a matricák eltűntek. Új, korhű eljárással gyártják az elemeket, miszerint magába a műanyagba beleinjektálják a festéket, illetve a kívánt mintát. Lekopni nem fog, az tuti!
A fékrendszerről szót sem érdemes ejteni, egyszerűen tökéletes és ezen nincs is mit ragozni!
A próbamotorozás körülményeiről annyit, hogy enyhe eső utáni nedves, mélyhomokos talajon történt, szép időben. A rendezőség nagyon segítőkészen kezelte sajtói igényeinket, így mindenre volt elegendő időnk.
A 450 SX-szel kezdtem a tesztet, jól bemelegített. A 250 utána játékszernek tűnt, viszont egy hajszállal sem lassabb, sőt jobb köridőket voltam képes elérni vele, barátságosabb karaktere miatt. A homok egy erősen lassító közeg, mint tudjuk, de torpanásnak semmi nyoma. Szűk fordulóban sem kéreti magát kettesben, és hármasban is robbanékonyan tol ki belőle. Kanyarodás közben a motorblokk forgó alkatrészeiből adódó giroszkopikus erőhatásokból abszolút nulla érződik, így akciónkat nagyban megkönnyíti a gép.
Hosszabb egyenesben is, ahol 5 telivel lehetett zúzni, ott is stabil maradt a nyomvályúk ellenére. A 150-es kétütemű sem gyengébb, sőt szerintem maximális teljesítménye valahol felülmúlja a 4T-jét, viszont a rendelkezésünkre álló tartomány szűkössége miatt rutinos vagy kétütem-kedvelők tudják kihozni a gép mikéntjét. Kanyarból kifelé szépen eltol, de az SXF250-nel ellentétben itt rá kell nyúlni a kuplungra, ha úgy jön ki a lépés.
Ugráskor az SXF-fel könyebb megtalálni a megfelelő egyensúlyt, olyan érzést sugall, mintha oda lenne betonozva, ellentétben a kistesóval, aki agresszívebb mivoltából adódóan érzékenyebb téma.
Véleményem szerint a 2009-es esztendő fejlesztései az amatőr felhasználóknak kedveznek leginkább, kivételek a kétütemű krossz modellek (csúnya is lenne, ha egy kétütemű SX túl kezes volna…). Az idei évre a finomság és laza motorozás a mottó, a tempó növekedése mellett. Az ügyes mérnökök, fejlesztők úgy dolgozták ki az SXF-et, hogy a negatív hatásokat ügyesen elrejtették, a nem éppen nyers karaktert a mezőny élére faragták. Meggyőződésem, hogy aki régebbi motorját egy ilyenre leváltja, egy szinttel automatikusan feljebb léphet a motokrossz társadalomban.
Azért kíváncsi vagyok, mi marad a jövő számára, ugyanis ettől jobbat én jelenleg nem tudok elképzelni!
Műszaki adatok
|
Erőforrás |
248,6 cc
|
motor típus
|
4 ütemű, 1 hengeres, DOHC
|
Üzemanyagellátás |
karburátor, Keihin FCR-MX
|
Hűtés |
folyadék |
Első futómű
|
WP 48mm, 300 mm rugóuttal
|
Hátsó futómű
|
WP, 335 mm rugóuttal
|
Első / hátsó kerék
|
80/100-21 / 100/90-19 (Excel)
|
Ülésmagasság |
985 mm
|