Di­vat­hul­lá­mok jön­nek, men­nek, de az XT 660 Z még min­dig fü­tyül az ak­tuá­lis trend­re. A tú­ra-en­du­róknál ma­nap­ság al­kal­ma­zott ön­tött ke­re­ke­ket itt hiá­ba is ke­res­nénk. A Ya­ma­há­nál ra­gasz­kod­tak a jól be­vált ha­gyo­má­nyos meg­ol­dás­hoz, a drót­kül­lős ke­re­kek­hez.

A Múlt

1983-at ír­tunk, mi­kor az el­ső XT 600 Z meg­je­lent. Az ak­kor még két­sze­le­pes, lég­hű­té­ses blokk szin­te csak hen­ger­számá­ban ha­son­lí­tott a mai 660 Z-ben dol­go­zó erő­for­rás­ra. Az el­múlt év­ti­ze­dek so­rán, a Ya­ma­ha óriá­si ta­pasz­ta­lat­ra tett szert a nagy egy­hen­ge­res, négyü­te­mű mo­to­rok ké­szí­té­sé­vel kap­cso­lat­ban. 

 

Jelen

 

Így a 2008 nya­rán meg­je­lent le­gú­jabb XT 660 Z mo­dell iga­zán ki­for­rott kon­struk­ció­nak mond­ha­tó.

A mo­tor kül­se­jén va­ló­ban szép meg­ol­dá­so­kat fe­dez­he­tünk fel, ha ala­po­sab­ban sze­mügy­re ves­szük. Az alig pár­te­nyér­nyi ma­gas szél­vé­dő­vel ki­egé­szített fe­ji­dom és a hoz­zá­kap­cso­ló­dó tank bur­ko­la­ti ele­mei ad­ják meg az XT egye­di ka­rak­te­rét. Az acél böl­cső­váz­ba sze­relt mo­tor­blok­kot erős mű­anyag­ele­mek vé­dik a sé­rü­lé­sek­től, ame­lye­ket egy eset­le­ges bu­kás­kor el­szen­ved­het. A ke­mény mű­anyag­ból ké­szí­tett ido­mok azt mu­tat­ják, hogy az XT-t nem va­sár­na­pi sé­ta­mo­tor­ozás­ra ter­vez­ték, ha­nem in­kább út­ta­lan-uta­kon tör­té­nő baran­go­lás­ra. Bár, ha na­gyon akar­juk, az előbb em­lí­tett te­vé­keny­ség­ben is öröm­mel részt vesz.

A fu­tó­mű al­kat­ré­sze­it sor­ra vé­ve, fel­tű­nik a ki­mon­dot­tan nagy­mé­re­tű el­ső ke­rék. A 21 co­los drót­kül­lős ke­rék ját­szi könnyed­ség­gel gör­dül át a le­ga­lan­ta­sabb gö­drö­kön is. Elöl ha­gyo­má­nyos te­lesz­kóp­vil­lát al­kal­maz­tak, amely­nek szá­rait ru­gal­mas mű­anyag har­monikák vé­dik a szennye­ző­dé­sek­től és a sé­rü­lé­sek­től. Há­tul a könnyű­fém öt­vö­zet­ből ké­szült len­gő­vil­lá­ban 17 co­los ke­re­ket ta­lá­lunk. A len­gő­vil­lá­hoz him­ba­rend­sze­ren ke­resz­tül kap­cso­ló­dik a köz­pon­ti ru­gós­tag. Az elöl 210 és a há­tul 200 mm-es ru­gó­u­tak ki­mon­dot­tan jó te­rep­já­ró ké­pes­ség­gel ru­ház­zák fel a mo­tort.

A Té­né­ré egy elég­gé ma­gas mo­tor­ke­rék­pár, amit mi sem bi­zo­nyít job­ban, hogy az ülés ma­gas­sá­ga 895 mm a ta­laj­tól mér­ve. A nagy sza­bad­ma­gas­ság és a ké­nyel­mes ülé­spo­zí­ció meg­va­ló­sí­tá­sa ér­de­ké­ben szük­sé­ges volt az ülést ennyi­re ma­gas­ra sze­rel­ni. A jól el­ta­lált ülés, láb­tar­tó, kor­mány­tá­vol­sá­gok­nak kö­szön­he­tő­en az XT ki­fe­je­zet­ten ké­nyel­mes. Hosszú órá­kig tar­tó or­szág­úti ve­ze­tés­kor sem fá­raszt­ja ki a ka­ro­kat és a vál­lat. Egye­net­len ta­la­jú te­re­pen ha­lad­va, a láb­tar­tón fe­láll­va is pont kéz­re esik a ma­gas kor­mány, a mo­tor jól irá­nyít­ha­tó. 

A ko­ráb­ban em­lí­tett kis szél­vé­dő­vel utam so­rán azért meg­gyűlt a ba­jom. A 3-as fő­ú­ton Pest­ről Mis­kolc fe­lé ha­lad­va na­gyobb tem­pó­nál pon­to­san a si­sa­kom­ra te­rel­te a me­net­sze­let. Emiatt a lég­áram­la­tok fi­no­man ráz­ni kezdték a si­sa­ko­mat. Ez el­len elő­ször úgy pró­bál­tam vé­de­kez­ni, hogy hát­rébb hú­zód­tam az ülé­sen, és kö­ze­lebb ha­jol­tam a tank­hoz. A pú­po­zott hát egy idő után kez­dett fá­rasz­tóvá vál­ni, ezért in­kább a tem­pót csök­ken­tet­tem. Az XT ka­te­gó­riá­já­ban gyors­nak mond­ha­tó, órá­ja me­net köz­ben, igaz csak egy pil­la­nat­ra a 170-es ér­té­ket is túl­lép­te. Egy egy­hen­ge­res­től ez nem is olyan rossz! Uta­zó­se­bes­sé­ge, amely nem eről­te­ti meg a mo­tort, 130-140 km/h kö­rül van. Mi­kor a tem­pót úgy 90 km/h-ra csök­ken­tet­tem, mint­ha egy új vi­lág nyílt vol­na meg előt­tem. El­csi­tult a szél­zaj, hal­lot­tam a fi­no­man du­ru­zso­ló mo­tor­han­got, és még job­ban kezdtem élvez­ni a nyá­ri mo­tor­ozás örö­me­it. Jó ér­zés er­re vissza­gon­dol­ni, mi­kor kint a hi­deg ha­vas esőt fúj­ja a szél.

A mo­tor tel­je­sít­mény­ki­fej­té­se ki­egyen­sú­lyo­zott, nyu­godt. Érez­he­tő, hogy a blokk­ban te­kin­té­lyes lend­tö­meg mo­zog. Ezért az XT nem olyan hir­te­len ter­mé­sze­tű, mint kros­szo­zás­ra ké­szí­tett pör­gő­sebb és erő­sebb már­ka­tár­sai. 

 

 

Me­net köz­ben, mo­tor­fék üzem­ben, a két da­rab, ülés alatt el­he­lye­zett hang­tom­pí­tó va­la­mi cso­dás han­gon ké­pes vissza­dur­rog­ni mo­tor­fék-üzem­ben. Ilyen nagy­mér­vű „vissza­be­szé­lés­sel” még nem ta­lál­koz­tam be­fecs­ken­de­zős mo­tor­ke­rék­pár­nál!

Ha lek­anya­ro­dunk az asz­fal­to­zott utak­ról, szin­te ak­kor kez­di ma­gát ele­mé­ben érez­ni a 660 Z. A hosszú ru­gó­u­tak­kal el­lá­tott len­gés­csil­la­pí­tók fo­ko­zot­tab­ban dol­goz­ni kez­de­nek az egye­net­len ta­la­jon. Az el­ső vil­la han­go­lá­sa gyár­ilag kis­sé túl pu­há­nak érez­he­tő, még­sem ütött fel egy­szer sem me­net köz­ben. A Brem­bo már­ká­jú fé­kek re­me­kül vég­zik fe­la­da­tu­kat, a ka­vi­csos, po­ros úton is meg­fe­le­lő­en ada­gol­ha­tók, az el­ső fék nyo­más­pont­ja jól érez­he­tő. Ke­mé­nyebb, csú­szó­sabb te­re­pre té­ved­ve a láb­tar­tón ta­lál­ha­tó gu­mi be­té­tek el­tá­vo­lít­ha­tók, így csiz­mánk tal­pa biz­to­san jó kap­cso­la­tot ta­lál a láb­tar­tó acél­fo­gai­val.

Az el­ső vil­lá­ra von­ta­tó­sze­met sze­rel­tek, ha ho­mok­ba, sár­ba ra­gad­na ked­ven­cünk, se­gí­tőnk így könnyeb­ben ki­húz­hat­ja. A hosszabb tú­rák meg­té­te­lét jó­té­ko­nyan tá­mo­gat­ja a vi­szony­lag nagy, 22 li­te­res ben­zin­tank. Amely akár 400 ki­lo­mé­ter­nyi út meg­té­te­lé­hez ele­gen­dő ben­zint is ké­pes ma­gá­ba fo­gad­ni, ha nyu­godt tem­pó­ban mo­tor­ozunk.

A Ya­ma­ha a ré­gi tra­dí­ció­kat tisz­te­let­ben tart­va, egy a kor kö­ve­tel­mé­nye­i­nek meg­fe­le­lő ki­tű­nő ár-ér­té­ka­rá­nyú tú­ra-en­du­rót épí­tett. A mo­tor ké­pes­sé­gei iz­gal­mas tú­rá­kra csá­bít­hat­ják majd a le­en­dő XT tu­laj­do­no­so­kat.