A válság ellenére a neves, sportsikerekben gazdag motorgyártó cégek nem adják fel irány-elvüket, nem hajtanak fejet az átmeneti problémáknak, egyszerűen nem tehetik meg, a név kötelez. Nincsen ez másként Huskyéknál sem, ahol plusz ráadás a BMW által képviselt háttér, nekik pedig bizonyíték kell, nem ígéret.
2010-re sem adták lejjebb innovatív produktumaik fejlesztését, tovább kovácsolták várható sikerei felé az arany középutat. Az enduró és supermotó VB sikerek mellett az MX3 motocross eredmények is erősítik a márka hírnevét, és az innen szerzett tapasztalatok minden bizonnyal jól jönnek a konyhára.
Az új modellek tervezésekor a fő szempont a további finomítás volt, hisz a részletek összhangjában rejlik az erő, a kezesség a pontosság és finomság kompozitja.
Ebből kifolyólag átdolgozták az üzemanyag-ellátó rendszert és a kipuffantót is ehhez kalibrálták. Az új motorokra jellemző, hogy a modern injektornak hála, karburálásra, utánhangolásra nincsen szükség, és a szervizben még a motorunk teljesítményét/karakterét is személyre szabhatjuk igényeinknek megfelelően. A 250-es négyütemű erőforrások pedig tetőtől talpig új ruhát öltöttek „kompakt erő" címszó alatt, így a világ legkönnyebb blokkját faragták ki a Husky mérnökei, kimagasló teljesítménnyel. A váz és a futóműkülönösebb módosításon nem esett át, már az előző modelleken is jól eltalálták a geometriát, az enduróknál jól dolgozik hagyományos up-side-down teló, a motocross modellek zárt patronos villái pedig a fokozottan intenzív körülményekre szabottak.
Aktuális tesztmotorunk a XXI. század legfejlődőképesebb, mára a legkedveltebb kategória képviselője. Ez pedig a TE250 4T versenyenduró, ami az új kicsi, erős, gyors blokkjával, önindítóval, injektorral és legkisebb súlyával mutatja a frankót.
Indítás után rögvest észrevettem, hogy az erőforrás japános csendességgel és simasággal, olajozottan fut, nagyon kiegyenlített az egész, ez nagyon kellemes csalódás volt, nem hiába dolgoztak a mérnökök... Bár enduróról beszélünk, tesztünk helyszíne a nyáregyházi motocross pálya igencsak krossz futóművet igénylő ugrói. Róva a köröket, egyre jobban bemelegedve, fokozott tempóval kezd kirajzolódni, hogy kisebb mértékű állítgatás után könnyebb pilóták krosszmotorja is lehetne, a teleszkópok lágysága ellenére nem üt fel komolyabb részeken sem, és a csillapítottsága is fain. Nagyon könnyű vezetni ezt a motort, ami a verhetetlen kis önsúlyából és a kiváló geometriából adódik. Aki ismeri a pályát, képben van, milyen kanyarok-fordulók színesítik a nyomvonalat. Nos, a Husky mind mandínerben, mind szűk támasztékos fordulóban otthon érzi magát, és egyszerűen mindenfajta erőlködés nélkül gázból végig kívántatja magát a fordulón, megkönnyítve ezzel a pilóta dolgát, versenyben pedig erőt-energiát spórol, ami a nap utolsó körén már nagyon jól jöhet mindenkinek.
Igazából még most sem értem, hogy a búbánatba képes ilyet produkálni, eddig kifejezetten nem csíptem az endurókat többletsúlyuk, és kevésbé stabil mivoltuk végett,
ám most változott a nézetem, megkedveltem ezt a motort.
Beszéljünk az erőforrásról is!
Őszintén bevallva, ettől nem ájultam el, de mindenképpen pozitív karakternek véltem felfedezni. A blokk kompaktsága, alacsony giroszkópikus hatásai példaértékűek, viszont alacsonyabb fordulatról valamivel nagyobb átélést vártam az amúgy erős pörgős motortól. Talán nem a legmeredekebb nyomaték görbén dolgozott, mert középen-fent viszont hozta a kategória formáját. Utólag elgondolva eszembe jutott, ez nem cross, ez enduró! Ösvényen, szűk terepen, sárban, fagyban, szélsőségekben nincsen szükség kirobbanó erőre, ott éppen ez a lineáris elsimuló nyomaték az, ami fegyvert alkot. Aki pedig robbanni szeretne, hát bátran markoljon a gázra, és tartsa is a pirosban azt a bizonyos mutatót, nem fog csalódni!
Kezelőszervei, fék-kuplung, kiválóan pontosan működnek, az egész gépen tisztán éreztem a gondos háttér színvonalát, mely nagyon előnyös, kiforrott, versenyen ütőképes motorokat teremt.