A Pegaso szárnyalása visszanyúlik egészen 1990-ig, amikor a noalei gyár megkezdte első nagymotorjainak, a Pegaso-nak a sorozatgyártását. A „dakaros” beütéssel felvértezett motor túra-enduró kategóriába tartozott, de inkább az utcai használatban állta meg a helyét. Az elsőként megjelent modellt 650 cm3-s Rotax blokkal szerelték, melyet egészen a Strada megjelenéséig alkalmaztak. Két módosítást követően 2004-ben bemutatott modell a Pegaso-t leváltó, Pegaso Strada névre keresztelték, mely a Pegaso túrás mivoltát kisebb rugóút alkalmazásával, alacsonyabb ülésmagassággal a terepről teljes mértékben az aszfaltra terelte. Majd 2006-ban a megjelent Pegaso családtag Trail néven folytatta a korábbi alapmodell pályafutását. Most a gyár rátett még egy lapáttal, és a Tuono és RSV mellett a Pegaso-t is megbabonázta a „Factory” kiegészítéssel. Így a számos módosításnak és kiegészítőknek köszönhetően a Strada Factory minden eddiginél sportosabb, jobban a szupermotó irányzat felé kacsintgató városi mindenesét alkotta meg.
|
Nemcsak a városban, de a közeli szerpentinen is megállja a helyét a Strada Factory |
A 2005-ben nálunk is tesztelt modell után nagyon vártam a találkozást az olaszok új üdvöskéjével. Az alapmodell sem volt egy hagyományos külsejű motor, de a Factory esetében még inkább a külső tuningolására helyezték a hangsúlyt. A sportos irányzatot a Strada fekete-piros fényezése is hangsúlyozza, amihez még nagyban hozzájárul, hogy a korábban kritizálható, kékre eloxált alumínium felnik helyett aranysárga drótküllős felniken feszülnek a tapadós Pirelli Diablo gumiabroncsok. Több helyen karbont vélünk felfedezni, az első sárvédőt, az kipufogócsővet és vázvédőt is karbon borítja. A helyzetjelzők sem akármilyenek, elöl-hátul led-es indexeket találhatunk. A trendnek megfelelő ülés alatt végighúzott gyári dob helyett Akrapovic slip-on dobok kerültek fel rá, melyek őrületes hanghatást varázsolnak a Stradának. Így már tényleg nem akadt olyan ember, aki ne venné észre a „szárnyaló ló” érkezését.
|
Factory mivoltára utal az aranysárga drótküllös felnik, Akarpovic
slip-on dobok, több helyen feltünő karbon védő elemek
|
A beindítást követően már taglalt „Akra” dob hangja jelzi, hogy még sportosabb, vadabb lett az új Strada. A injektoros, 659 cm3-es erőforrás annak ellenére, hogy alapjában véve nem módosult, egyedül a változtatott injektor-térképnek köszönhetően produkál 3 lóerővel többet mint az alapmodell, amit használat közben még többnek éreztem. A hosszúlöketű 1 hengeres egyik hátránya, hogy csak szűk fordulatszám-tartományban használható, viszont cserébe tartóssága és alacsony fogyasztása kárpótolhat bennünket. Meglepő, hogy a Factory már 2500-as fordulatszám tartománytól jól használható, de az igazi élmény 3500-as fordulattól kezdődik és egészen majdnem 6000-es fordulatig tart. Efölött már veszít lendületéből, és 7000-res percenkénti fordulatnál a tiltás sem engedi továbbpörgetni a motort. A nyomatékcsúcs max. értékét, az 59 Nm-t már 5000-res percenkénti fordulatnál eléri. A benzinbefecskendezőnek köszönhetően nagyon jól adagolható a gáz. Az egyhengeresek, természetes velejárója a vibráció, amit a jól eltalált kiegyensúlyozó tengelyének köszönhetően olyannyira redukáltak, hogy hosszabb motorozás után sem kell számolni kezünk, lábunk zsibbadásával. A gyárilag 50 lóerő többnek tűnt menet közben, ami egyrészt a nyitott slip-on dobnak is köszönhető. A jól áttételezett, 5 sebességes váltóval kiegészülve igazi örömmotorozást garantál. A legnagyobb sebességet - az óra szerint - 177 km/órás tempónál értem el, ami egy ilyen motornál több mint elegendő, ennél a sebességnél már az elviselhetetlen szél csorbíthatja az élvezetet.
|
2004-től már nem Rotax, hanem a Yamaha egyhengeres erőforrása dolgozik |
Az olaszok nemcsak a lóerőket mozgatták meg a Stradában, a futóművén is változtattak. A váz terén maradt a hagyományos acélcső váz, mely elég szilárd ahhoz, hogy a szupermotós csúsztatások se okozzanak neki gondot. A futómű hangolását feszesebbnek éreztem, mint az elődjénél, ezért bátrabban tudtam vele a kanyarokba bemenni, és gyorsabb kanyarvételnél is stabil maradt. Köszönhetően az elöl masszív, 45 mm-es, Kayaba rugóstagok és a hátra szerelt állítható Sachs központi rugóstagnak. Persze a magyar utak okozhatnak némi meglepetést, a nagyobb kátyúk még a Stradát is kizökkenthetik, de a kisebb hibákat még nagyobb sebességnél, kanyarodás közben is minden probléma nélkül megoldja.A jobb irányíthatóság érdekében az első kerékre nagyobb súlyt helyeztek a kicsit előrébb, és 20 mm-rel magasabban elhelyezett ülés által. A könnyebb irányithatóság javítása érdekében még egy tetszetősebb, Tuonoból származó, új, aranyszínű, alumínium kormányt is kapott a Factory.
|
|
|
|
A minden eddiginél sportosabb Pegaso a fék terén is felnőtt a feladathoz. Elöl 320 mm átmérőjű féktárcsát egy 4 dugattyús, radiálisan rögzített féknyereg fogja közre. Ezenkívül a radiális fékhenger mellett még a fémhálós fékcső is alaptartozéka lett a motornak. Így nem meglepő, hogy a tökéletes fékhatás mellett az adagolhatóság is csillagos ötös minősítést kapott. Hátul viszont maradt a 240 mm-es tárcsa Brembo 1 dugattyús féknyereggel párosulva. A műszerfal jól látható, sok információt közöl számunkra. Analóg fordulatszámmérőből és egy nagyméretű LCD kijelzőből áll, mely a sebességen kívül számos információt jelez számunkra. A kijelzőn lévő adatokat a jobb oldalon elhelyezett kormánykapcsolón található gomb segítségével válthatjuk. Az ülés is találhatunk egy kisebb pakolásra alkalmas helyet, és a szerszámokat is itt találhatjuk. Emellett, a bal oldali kormánykapcsolóval egy, a tank tetején lévő tárolórekeszt nyithatunk, ahová a papírok és a pénztárca is elfér. A rekesz első részében találhatjuk a benzintank nyílását is. Az utas szállítása sem okoz gondot a Strada-nak. A kihajtható lábtartók - melyek az én szubjektív véleményem szerint a motor egyetlen kritizálható pontjai, a kidolgozásuk miatt -, elég alacsonyan helyezkednek el, hogy kényelmes utazást biztosítsanak a hátul ülőnek. Az ülés mögött találunk még kapaszkodót is, ami tovább növeli az utas komfortját. A hátrány egyedül a divatos kipufogó-elvezetésből adódik, mivel az ülés alatt elhelyezett dob enyhén melegíti a párnázott ülést. A Strada Factory összességében egy nagyon jó, főként városi motor, amivel betekintést nyerhetünk a szupermotó világába. A feltűnő forma, a jobb futómű, határozott fékhatás szerintem megéri, az alapváltozat és a Factory modell közötti árkülönbséget.
Aprilia Pegaso Strada
|
Motor típus
|
SOHC, folyadékhűtéses, 4 szelepes, egyhengeres
|
Hengerűrtartalom
|
660 cm3
|
Furat x löket
|
100 x 84 mm
|
Sűrítési arány
|
10:1
|
Maximális teljesítmény
|
48 LE 6.000 ford./percnél
|
Maximális nyomaték
|
59 Nm 5250 ford./percnél
|
Futómű
|
Első kerékméret: 110/70-17, Hátsó kerékméret: 160/60-17
|
Első felfüggesztés
|
Teleszkópvilla, 45 mm átmérővel
|
Hátsó felfüggesztés
|
Sachs hidraulikus központi rugóstag, állítható húzófokozati csillapítás és rugó-előfeszítéssel
|
Első fék
|
320 mm-es tárcsa, radiálisan szerelt négydugattyús féknyereg
|
Hátsó Fék
|
240 mm-es szimpla tárcsa, egydugattyús féknyereg
|
Méretek és tömeg H x Sz
|
2173 mm x 810 mm
|
Ülésmagasság
|
800 mm
|
Tengelytáv
|
1479 mm
|
Száraz tömeg
|
168 kg
|
Üzemanyagtartály
|
16 liter
|