1998 nyarán az Aprilia szakemberei megalkottak egy teljesen újfejlesztésű, egyliteres sportmotort, melynek az RSV Mille nevet adományozták. A Mille szó magyarul ezret jelent, ő volt az Aprilia új ezrese. A cég nagyon büszke volt szülöttjére, hiszen mindmáig a legnagyobb űrtartalmú gépük.
A motorkerékpár már az első próbákon elbűvölte a tesztpilótákat óriási középtartománybeli nyomatékával. Akkoriban a Suzuki TL 1000, a Hondától a VTR 1000 és hazájában a Ducati 916-os voltak a sporttársai, a V2-es sportmotorok szorítójában. A 2000-es modellévben, a Hondánál utcára tolták az SP 1-et A túrasportoló VTR 1000 F után ez mindenképp előrelépésnek számított a sportosság irányában. Az SP csillogó karriert futott be a szuperbike világversenyeken, összességében sikeresebb volt, mint az RSV. Ettől függetlenül az Aprilia rengeteg rajongót szerzett magának, akik istenítik a gépet. Egymás után kipróbálva a két motort, az Aprilia sokkal izgalmasabbnak tűnik. Valahogy másként gyorsul, veszi a gázt mint a Honda. Miben más ez a motor, mint a többi? Az Aprilia korábbi verseny tapasztalatai alapján alkotta meg a motor vázszerkezetét, amely kimondottan merevre sikerült. Ez kimondottan magabiztossá tette a versenypályán. A Millék száraz karteres rendszere, minden pozícióban kenőanyaggal látja el a motort. Régebbi 90-es évekbei sportgépeknél, kenési problémák adódhattak extrém dőlésszögekben. A kenés elégtelensége komoly károkat okozhat a motor belsejében. Verseny körülmények között, extrém dőlésszögeknél is biztosan működik ez a kenési rendszer. Ahogy teltek az évek, a fejlesztés nem állt meg, az 1998-as verziót először 2001-ben dolgozták át, ekkor zárult le az ős-Mille kora. A 2004-es modellt már teljesen újra rajzolták. A formatervezést egy angol tervező Martin Longmore gondjaira bízták, aki igencsak átváltoztatta a gépet. A motor kisebb könnyebb robbanékonyabb lett, minden egyes részén – több mint 100 alkatrészen– módosítottak.
A Mille egy igazi vadállat lett, 138 lóerő 107 Nm nyomaték. Mindez 185 kilós száraz súlyhoz, új távlatokat nyitott az eddigi mackós termetű V2-es gépek között. A 2005-ös verzión az elektronika finomhangolásával visszavettek a szeszélyességéből, inkább a barátságosabb teljesítmény leadásra fektettek nagyobb hangsúlyt. A V kéthengeres motorok nagy előnye a négyhengeresekkel szemben, az aránylag kisebb fordulatszámon jelentkező nagy forgatónyomaték. Hátránya a kisebb csúcsteljesítmény, de ezért bőven kárpótolja a pilótát az egyenletesebb kiszámíthatóbb teljesítmény-leadás. A Mille blokk az 5000-8000-res tartományban a legnagyobb tolóerővel rendelkezik kategóriájában, e tulajdonságát kanyarból való kigyorsításnál használhatjuk ki remekül. Az első két fokozatban teljes gázos gyorsításnál még így szelídítve is túlpörgeti a hátsókereket. A gyárilag szerelt Pirelli Dragon hátsógumi teljesen elszédül a mutatvány közben, és lekopott részecskéit siratja. A motor nagy nyomatéka miatt finomabb használat esetén is 6000 kilométer után cserélni kell a gurigát. Műszerezettsége minden igényt kielégít. A régebbi változat bumfordi műszerfala helyén, most egy filigrán órát találunk. A köridőmérő nagyon jó szolgálatot tesz pályázás közben. A középen elhelyezett fordulatszámmérő jobb oldalán a sebességet, és a megtett utat olvashatjuk le. Az Aprilia az elektronikai rendszeren is hatalmas változtatást hajtott végre. A motor rezdüléseit 15 darab szenzor kíséri figyelemmel, amelyek digitális, két érpáron futó rendszeren keresztül kommunikálnak a központi számítógéppel. Ezzel a megoldással mintegy 5 kilónyi réz vezeték súlyától szabadították meg a paripát. A régebbi befecskendező-rendszert most Siemens gyártmányú váltotta fel, Az injektortestek átmérője 57 mm-re növekedett.
A kipufogó rendszerben egy lambda-szonda szállít információkat az elektronikának az elégett gázok pillanatnyi összetételéről. A kipufogógázok tisztításáról háromutas katalizátor gondoskodik. A régi blokk, hengerfejében még két gyertya működött, az újban már hengerenként csak egy végzi a keverék berobbantását. A nagyobb teljesítmény nagyobb hőmennyiség termelődésével is jár, ezért a hengerfejben több hűtőfolyadék áramlik, továbbá a hűtők kapacitása is nagyobb lett. Akárhányszor csak meglátom mindig, lenyűgöz a kovácsolt kék színű alumínium kerekek kecsessége. Az Öhlins mellső teleszkópok szárainak felületi keménységét, titán-nitrid bevonattal növelték. A rugóstag természetesen minden irányban állítható. A fékek mint ebben a kategóriában megszokott, természetesen radiális kialakításúak. A kormányon lévő fékmunkahenger szintén radiális elrendezésű. Az Apriliánál mindig a sportosságot helyezték előtérbe, ez ennél a gépnél sincs másképp, a Mille egy vérbeli szupersport motor, amely közúton is használható. Kíváncsian várjuk a fejlődése további irányát, reméljük, sikerül még jobbá tenni, ami most is nagyon ütőképes sportmotor koncepciót.