Tóth Károly (Buny), Motour.hu motoros magazin: Motorozás közben jött a gondolat a légzsákos kabátról, vagy volt valami konkrét esemény, ami kiváltotta, hogy elgondolkodj egy ilyen védõeszközön?
Straub Tamás: Tizenöt éves koromban kaptam édesanyámtól egy mopedet, és mint a legtöbb fiatal én is egy kissé könnyelmûen motorozgattam, voltak kisebb esések, kicsúszások. Egy ilyen alkalmával ötlött belém a gondolat: Milyen jó lenne, ha nem az aszfaltra, hanem valami puhára érkezhetnék, például egy jó erõsen felfújt gumimatracra...
Nem hagyott nyugton az elképzelés, sokat spekuláltam rajta, mígnem kialakult az a megoldás, ami hathatós védelmet nyújt a motorosok (és más hasonló sportot ûzõk, pl. lovasok) számára esésnél. Az elgondolás lényege: a motoros kabátban levõ cellák, ebbe csatlakozó sûritett levegõvel töltött kis légtartály, patron, ennek a patonnak a nyitását szabályozó szerkezet és a mûködtetést végzõ kábel, ami a motorhoz van rögzítve, majd esésnél mintegy kitépõdve a nyitószekezetbõl a másodperc töredéke alatt felfújja a ruhát. Ez teljesen megfelel a ma is használatos kábeles légzsákos motoros kabát leírásának.
Motour: Az ötlet megvolt, hogyan tovább?
Straub Tamás: Úgy gondoltam az kevés, ha csak az én fejemben fogalmazódik meg egy újszerû megoldás, ezért célszerû lenne a világgal is megismertetni az ötletet és találmányként benyújtani. Ekkor kezdtem el kutatni a témát a Szabadalmi Tárban, tudniillik hogy van-e hasonló korábbi megoldás, de nem volt. Így elhatároztam, hogy elgondolásomat találmányként benyújtom. Nem volt segítségem, sem szakmai, sem anyagi (ifjú házas voltam egy pici gyermekkel), ezért tanulmányozni kezdtem a szabadalmi eljárásjogot, ami egy külön tudomány.
Motour: Szabadalom lett belõle?
Straub Tamás: Végül is 1976. aug. 3-án benyújtottam a megoldást a Találmányi Hivatalba, ekkor 24 éves voltam. Halasztott vizsgálat lefolytatását kértem, úgy gondoltam ez is kellõ védelmet nyújt számomra, mert ha egy újszerû megoldás, találmány publicitást kap vagy más módon nyilvánosságra kerül az már újdonságrontó hatású és nem lehet a megoldást késõbb találmányként benyújtani, szabadalmi jogot szerezni rá. Tévedtem, de erre csak jóval késõbb jöttem rá.
Miután a találmány rövid, de minden lényeges elemet tartalmazó leírása 1977 ben a Szabadalmi Közlönyben megjelent, megnyugodtam és néhány évig nem is foglalkoztam vele. Esti tagozaton jártam a Közgazdaságtudományi Egyetemre, dolgoztam, éltem a fiatal házasemberek szokásos életét.
Motour: Ezek után hátra lehetett dõlni?
Straub Tamás: A 4. év végén - ennyi ideig kap védelmet egy halasztott vizsgálatú szabadalmi bejelentés - kaptam a hivataltól egy - akkori helyzetemben borsosnak tûnõ - fizetési felszólítást arra, hogy folytassuk le a teljes vizsgálatot. Miután addig sehonnan sem kaptam biztatást és láttam, hogy a bukósisak bevezetése is milyen nehézségekbe, ellenállásba ütközött, nem folytattam tovább az eljárást, így 1981 végén lényegében megszûnt a találmányi bejelentésem védelme.
Motour: Mi történt ezután a találmánnyal?
Straub Tamás: Az eltelt néhány év elég volt arra, hogy a magyar Szabadalmi Közlöny példánya, benne a találmányom lényegével eljusson szerte a világba, így Franciaországba is. Ezt követõen, mit tesz Isten, egy "kedves" francia úr rögtön úgy gondolta, hogy majd õ feltalálja a légzsákos motoros kabátot. Az õ szabadalmi bejelentése persze kapott publicitást a francia sajtóban, majd rögtön ezután a magyar szaksajtóban is (Autósélet, Autó-motor).
Motour: A magyar sajtóban megjelentekre reagáltál?
Straub Tamás: Az említett sajtóorgánumok, mint világújdonságot mutatták be 1982-ben a légzsákos kabátot. No ezt már én sem hagyhattam annyiban, írtam az Autó-motor újságnak és Surányi Péter autós-motoros szakújságíró, aki ha jól tudom ma is fõszerkesztõ egy autós magazinnál 1983-ban megjelentetett egy egész oldalas cikket, amiben bemutatta a találmányomat.
Motour: Gondolom ez újabb lökést adott, hogy hasznosítani lehessen az ötletet.
Straub Tamás: Ezután több cégnek is írtam a találmány hasznosítása céljából. Ilyen volt a BMW motorkerékpár gyár, ahonnan választ is kaptam, de az elutasító volt, nem kívántak a dologgal és velem sem foglalkozni. E mellett több hazai fórumot is megkerestem: a Rubik Innovációs Alapítványt, a TV Ablak mûsorát, Pomezansky Györgyöt a Felkínálom mûsorvezetõjét, stb., de mindenhonnan visszautasítás volt a válasz. Ebben az idõben publikált egy motoros baleseteket elemzõ cikket dr Papp Zoltán, aki az Országos Mentõszolgálat munkatársa (késõbb talán a vezetõje) volt, A bukósisak nem minden címmel. Arra gondoltam, ez összevág az ügyemmel, neki is írtam, de hiába...
Nos, ilyen mozgalmasan, de eredménytelenül telt el a nyolcvanas évtized elsõ harmada. Ha a találmány terén eredmény nem is született, másutt kárpótolt az élet. Jó állásba kerültem, önálló lakáshoz jutottunk, 1983-ban a leányom, 1986-ban a második fiam megszületése adott okot az örömre, 1989-ben adótanácsadói szakvizsgát tettem, szóval éltem a magam kis életét.
Motour: Az eredménytelen évek után csönd lett, vagy próbáltad tovább vinni a légzsákos kabát ügyét?
Straub Tamás: Nem, nem foglalkoztam a dologgal, mert senki sem bíztatott és láttam a teljes érdektelenséget az üggyel kapcsolatban, így bõ két évtizedre "el is felejtkeztem" a találmányomról. Már ebben az évszázadban, ismét szórványos híreket hallottam, hogy esésnél automatikusan felfúvódó lézsákos kabáttal védik úgy a hétköznapi motorosok, mint a motorversenyzõk életét. Mondom magamban, rendben van a dolog, beérett az elgondolásom, találmányom. Ha már szabadalmi jogdíjakra nem is tarthatok igényt, de nagyszerû az, ha minél több eszközzel védjük a motorosok testi épségét. Ha hallottam egy-egy kósza hírt errõl, egy kis büszkeség fogott el. Egy pillanatig sem gondoltam, hogy ezt az újdonságot másnak a nevéhez is lehetne kötni, mint az enyémhez. Hát alaposan tévedtem.
Az internet korában, már viszonylag egyszerûen kutatható egy téma. Kb. két-három éve megtudtam, hogy bizony nem engem emlegetnek ennek a hasznos eszköznek a feltalálójaként, hanem egy japán urat, aki ebbõl aztán milliomos is lett. Képtelen voltam felfogni, hogy kaphatott feltalálói ill. szabadalmi jogot valaki olyan dologra, ami kétséget kizáróan nyilvánosságra került több, mint két évtizeddel korábban. Az, hogy ez a japán úr rosszhiszemûen vagy csak gondatlanul járt-e el, az eredmény tekintetében lényegtelen, de úgy tûnik, hogy a "találmánya" leírásában, az elõzmények ismertetése között nem említette meg, hogy huszonkét évvel korábban egy magyar ember már kitalálta a megoldást. A szabadalmat megadó japán találmányi hivatal (1998-ban) és késõbb több európai ország szabadalmi hivatalai is súlyos hibát vétettek, mert a találmány bejegyzése során nem végztek megfelelõ és alapos újdonságkutatást.
Itt még azt is meg kell említenem, hogy számos nemzetközi elismerést, jelentõs pénzdíjakat is besöpört (a japán úron keresztül) a légzsákos motoros kabát. Többek között: 5-Star Award by Auto Plus, Intellectual Property Office (IPO) Awarded Invention Golden Brain Prize, stb.
Motour: Ismét valaki más jelentkezett a te találmányoddal. Tettél valamit azért, hogy végre elismerjék az ötleted?
Straub Tamás: Nagyon bosszantott a dolog, ezért csináltam egy három nyelvû honlapot www.motor-airbag.com címen és ebben - többek között - közlöm az eredeti találmányi bejelentés dokumentumait. Tekintve, hogy a témában (airbag jacket vagy a légzsákos kabát szavakra) a legnagyobb keresõ jól helyezi az oldalamat, minden nap sok olvasóm, látogatóm van a világ legkülönfélébb tájékáról.
Motour: Hivatalos, jogi eljárásra nem gondoltál?
Straub Tamás: 2011. év elején egy okleveles gépészmérnök, iparjogvédelmi igazságügyi szabadalmi ügyvivõvel hivatalos levelet fogalmaztunk, és természetesen szakszerûen lefordíttatva angolra, tértivevénnyel elküldtem a vélelmezett szabadalmi jogosultnak, a legnagyobb gyártó igazgatójának Japánba, de választ mind ez ideig nem kaptam. Egy kicsit csalódtam a magukra oly büszke japánokban, többet gondoltam a japán mentalitásról.
Motour: Semmilyen reagálás nem érkezett a gyártótól? A hivatalos út elindult, esetleg bírósági eljárás nem fordult meg a fejedben?
Straub Tamás: Konzultáltam szabadalmi szakjogásszal is, aki szerint jó esélyem lenne a japán "feltaláló" e jogosultságának és a szabadalmának a törlésére, de ennek az eljárásnak a költsége milliós nagyságrendû összeg, ami miatt alaposan meggondolandó a dolog. A szakember szerint a légzsákos kabát - miután az én találmányi bejelentésem védettsége 1981-ben lejárt - szellemi köztulajdon, ezért az azóta bárki által szabadon gyártható. Tehát az ún. japán feltalálónak kifizetett minden dollárcent lényegében ablakon kidobott pénz volt, mert szakszerû újdonságvizsgálat és szabadalmi eljárás lefolytatása mellett soha sem kaphatott volna feltalálói és szabadalmi jogosultságot.
Motour: Szellemi köztulajdonként definiált ötleted és a jogi út anyagi kihívásai miatt elbúcsúztál a másnak kifizetett feltalálói díjakért járó összegektõl, és bevételektõl. Mi a célod akkor ezek után ?
Straub Tamás: Azért teljesen még nem mondtam le arról, hogy a számos nemzetközi díjhoz járó anyagi elismerések és a jogtalanul kapott licencdíjak egy részét ne követeljem jogi úton. Jelenleg azonban az elsõdleges célom az, hogy minél több motoros társam megtudja a világon, hogy az a légzsákos kabát, amiben adott esetben motorozik és esésnél hathatósan védi az életét, testi épségét végül is egy magyar találmány megvalósulása. Ezért készítettem a honlapomat is és talán ezért volt hasznos ez a kis beszélgetés, amit köszönök neked Buny.
További információkat az alábbi oldalon olvashattok: http://www.motor-airbag.com
A következő interjú alanyára büszkék lehetnénk, sokat tett a motorosok védelme érdekében, azonban a motorosokat védő légzsákos kabát találmányáért járó elismerést, valamiért mégsem Ő kapta meg.
