Bódis Richárd számára a doningtoni hétvége első fele a technika pályára hangolásával, valamint az aszfaltcsíkkal történő ismerkedéssel telt:

„Túl vagyunk a doningtoni hétvégén, ami nem a legegyszerűbb versenypályaként vonult be az emlékeim közé. Ennek ellenére sikerült normál tempóban felvenni a pálya ritmusát, a motorral pedig meg kellett találnunk az ideális beállításokat - ezekkel viszonylagosan nagy léptekkel tudtunk haladni. Az asseni beállításaimmal próbálkoztunk először - kevés sikerrel, ugyanis a féktávokon egy érdekes probléma jelentkezett. A későbbiekben ezt tudtuk orvosolni, ami némi javulást is hozott. Az első szabadedzésen elért 11. helyet a másodikra időben is fejlődve 9.-re váltottuk.

A kvalifikáció nem sikerült a legjobban, ennek ellenére folyamatosan gyorsulva, a 11. pozíciót szereztük meg a rajtrácson. A vasárnapi versenyen közepes rajtot vettem, nem tudtam előrébb lépni, viszont a helyem megtartottam. Néhány kör elteltével, a mezőnnyel együtt haladva csatázni kezdtem, ám ekkor egy fura és iszonyatosan erős fájdalom nyílalt a jobb alkaromba. Körről körre egyre rosszabb lett a dolog, szinte minden féktávon szenvedtem, nem tudtam koncentrálni megfelelő mértékben a versenyre. Igyekeztem helytállni, az utolsó kört a 9. helyen kezdtem meg, és a középső szektorban már a hetedik voltam, de az egyik féktávot a karom miatt muszáj voltam korábban kezdeni, ahol ismét jelentkezett a rettentő fájdalom érzet, ennek köszönhetően leszaladtam a kavicságyba. Végül a tizedikként intettek le, de nem vagyok csalódott. Igyekszem kipihenni a problémám, és már fejben Misanora koncentrálok! Köszönöm a csapatom támogatását és a szurkolást az otthoniaknak!”

Kelemen Krisztián, a csapat első embere így értékelte az angliai fordulót, és a versenyzőjét hátráltató, kellemetlen problémát:

„Úgy érkeztünk a helyszínre, hogy Ricsinek még semmilyen tapasztalata sem volt a doningtoni pályával kapcsolatban, így egy top 10-es helyezésnek már igazán örültem volna. Nos, ez sikerült is, ám az éremnek két oldala van, hiszen versenyzőnk a hétvége során folyamatosan gyorsult, és jó esélye volt a 11. rajtpozícióból a feljebblépésre. Sokáig előkelő helyen tudott versenyezni, aztán hirtelen - szó szerint - bedurrant az alkarja, ami nagyon megnehezítette a versenyét. Végül meg kellett elégednie a 10. pozícióval. A pozitív hozadék, hogy ismét sok pontot sikerült elhozni, ami jó előjel a következő futamra nézve. Nem lehetek elégedetlen, hisz sérülten is befejezte a versenyt, és nagyon várom a misanoi fordulót, ahol meggyőződésem szerint ismét jobban fog szerepelni. Ezúton is szeretnénk megköszönni minden jó szót, amit a hétvégén az otthoni, és az angliai magyaroktól egyaránt kaptunk!”