Az új évad ál­ta­lá­ban új­don­sá­got szül. Nem egé­szen így van ez a pi­ros ja­pán crossmo­to­rok ese­té­ben, kivétel persze CRF 450 R. Di­zájn­ban gya­kor­la­ti­lag a fe­hér szí­nű hát­só sár­vé­dő és ol­dal ido­mok­on kí­vül sem­mi­lyen más mó­do­sí­tás nem tör­tént, ennyi úgy­ne­ve­zett "re­tró­sí­tás" tör­tént a CRF-en, vé­le­mé­nyem sze­rint nem annyi­ra elő­nyé­re a gép­nek. A mo­tor­blokk a mar­ke­ting anyag sze­rint mó­do­sí­tott gyúj­tás­tér­ké­pet, át­dol­go­zott szí­vó-ki­pu­fo­gó csa­tor­ná­kat és meg­va­riált ki­pu­fo­gó kö­nyö­köt ka­pott. Fu­tó­mű te­rén a lágy szó ad­ta az irá­nyel­vet, amit a gya­kor­lat­ban is tisz­tán ér­zé­kel­he­tünk. Ta­lán ami a leg­na­gyobb je­len­tő­ség­gel bír az az új fék­rend­szer! Köz­tu­dot­tan a pi­cit ré­geb­bi ha­son­ló mo­del­lek egyik gyen­ge­sé­ge a fé­kek vol­tak, me­lyek ke­vés fé­ker­ővel és ne­héz mű­köd­te­tés­sel bír­tak. A 09-es gépek­re át­dol­go­zott és mé­re­te­zett té­ma ke­rült, így már a Hon­dá­nál sem lesz pa­nasz a mi­nő­sé­gi las­su­lás­sal.

Teszt­mo­tor­un­kat Bu­da­örs­ről a Hon­da köz­pont­ból kap­tuk, így cél­sze­rű volt egy kö­ze­li pá­lyát vá­lasz­ta­ni hely­szín­nek. Sós­kút­ra esett a vá­lasz­tá­sunk a ho­mok­os talaj és a ki­csi tá­vol­ság vé­gett, amely mint ki­de­rült na­gyon jó vá­lasz­tás­nak bi­zo­nyult.

2009-re új fékeket kapott a CRF	A futóműre egy szóval a lágy a jellemző, persze beállítással javíthatunk rajta

Meg is ér­kez­tünk a hely­szín­re, öl­töz­kö­dés, me­le­gí­tés evés-ivás után fo­gom a mo­tort és pró­bá­lom in­dí­ta­ni, hát nem si­ke­rült. Jó­né­hány perc és egy láb el­hasz­ná­lá­sa után élet­re kelt az agg­re­gát és szé­pen du­ru­zsolt. Va­ló­szí­nű az utol­só hasz­ná­lat utá­ni mo­sás ki­csit be­lül­ről is si­ke­rült.

Na­gyon jó a 250-es 4T blokk, gyö­nyör­űen tol min­den for­du­la­ton és az át­té­tel is ép­pen er­re a pály­ára va­ló volt, ami­ről tud­ni kell, hogy nem egy me­zei po­cok­tú­rás szó­val fa­in ter­mé­sze­tes szint­kü­lönb­sé­gek­kel és mély ho­mok ta­laj­jal van meg­áld­va, erő­re és nyo­ma­té­kra min­den­kép­pen szük­ség van.

Úgy tű­nik be­vá­lik az Uni­cam ve­zér­lé­sű egy ten­ge­lyes Hon­da erő­for­rás, mert nem na­gyon akar­ják a két ten­gelyt hon­dás ba­rá­ta­ink.


Más kér­dés a fu­tó­mű. Alap­ve­tő­en fi­no­man mo­zog fe­lül és lágy a ber­úgó­zá­sa, ta­lán már-már túl lágy is, a csil­la­pí­tás pe­dig vég­kép­pen ke­vés. Le­het­sé­ges, hogy 60 ki­ló alatt op­ti­má­lis a tör­té­net, de egy em­be­re­sebb mo­to­ros­nak in­sta­bil vi­sel­ke­dé­sé­vel tud bosszú­sá­got okoz­ni, fő­leg hul­lá­mos­ra járt ka­nya­rok­ban, ahol egy­sze­rű­en el­pat­tog az ív­ről és össze­vissza csap­kod az ülés. Ter­mé­sze­te­sen kel­lő rá­ál­lí­tás­sal so­kat ja­vít­ha­tunk ezen má­zsa kö­rü­li em­ber alá is, de fe­szes­nek ak­kor sem lesz mond­ha­tó eb­ben biz­tos va­gyok. Az ug­ró­kat sze­re­ti, kö­zel 2T fee­lin­get pro­du­kál a le­ve­gő­ben, ér­ke­zés­kor jól nye­li az üté­se­ket. Ami na­gyon jel­lem­ző rá az a kis tö­meg, il­let­ve a la­za moz­gás. Ka­te­gó­riá­já­ban a leg­könnyebb mo­tort a Hon­da gyárt­ja 2009-ben, ez min­den­kép­pen előny.

Váz­ge­o­met­riá­ja sem­le­ges és a gyár­ilag sze­relt kor­mány sta­bi­li­zá­tor vagy len­gés­csil­la­pí­tó ha­tá­sát sem kü­lö­nö­seb­ben érez­tem, gá­zel­vé­tel­kor si­mán csap­ko­dott a kor­mány nem is egy­sze­rű­en.

Összes­sé­gé­ben ti­pi­kus Hon­dát ka­punk, nem ki­hí­vó kül­ső­vel, egyen­le­tes fi­nom mo­tor­ral, dup­la cső­vel, lágy fu­tó­mű­vel, de már jó fé­kek­kel! Bő 10 esz­ten­dő után az al­u-váz is tö­ké­le­tes­re for­rott il­let­ve az erő­for­rás is ki­nőt­te kez­de­ti gyen­ge­sé­ge­it.

Jó vá­lasz­tás­nak tű­nik, de ne­he­zebb sú­lyú mo­to­ro­sok mint már mond­tam szá­mít­sa­nak egy eset­le­ges sze­lep­elés­re, to­váb­bá bár­ki is vá­sá­rol ilyet, ket­tő ki­pu­fo­gó du­gót ve­gyen, hogy mo­sás­kor le­gyen mi­vel zár­ni a nyí­lá­so­kat.